A implantátum beültetés kezdeti évtizedeiben a hagyományos fogpótlások sikertelensége esetén és elsősorban csak azokon a helyeken helyeztek be implantátumot, ahol már eleve kellő csontkínálat állt rendelkezésre. Leegyszerűsítve csak ideális helyre és ideális környezet fennállása esetén volt ajánlott alkalmazni. Ezzel szemben a mai szemlélet szerint a beültetendő implantátum környezetét alakítjuk a lehető legelőnyösebbre. A sikeresség érdekében bővíthető és javítható a páciens lokális csontállománya (csontfeltöltés, membránok alkalmazása, csonthasítás, csont beültetés, tömörítés, csontszélesítés, emelés, sinus lift), valamint az egész szervezet megtámogatása is célravezető célzott vitaminokkal, ásványi anyagokkal és nyomelemekkel.
A szakma szabályai szerint, helyét tekintve, implantátum beültethető egy hiányzó fog helyére, sorvégi foghiány helyére, hosszú sorközi hiányba vagy akár teljesen fogatlan állcsontba is (Brinkman-i topográfia). Az elmúlt 20 év hazai eredményeit elemezve az a tendencia figyelhető meg, hogy az implantátumot igénylő páciensek 3/4-e 40 és 60 év közötti, 2/3-uk a rágási funkciót szeretné visszakapni (rágófogak régiójából veszített fogat szeretne pótolni). Az esetek 1/3-ánál valamilyen csontpótlás is szükségesnek bizonyult és az implantátumok elveszítésének aránya mindössze 2% körül van (Joób és mtsai).
Tendencia, hogy az implantációs fogpótlásra jelentkező páciensek között egyre gyakrabban fordulnak elő úgynevezett „rizikó betegek”, akik esetében statisztikai adatok szerint nem olyan jók a gyógyulási esélyek, ezen esetekben különleges és kiegészítő eljárásokat kell alkalmazni, esetenként hosszabb gyógyulási idővel kell számolni. Népbetegségként tekinthetünk a fogínygyulladásra és fogínysorvadásra, a cukorbetegségre, hormonális és immunológiai, anyagcsere betegségekre. Figyelmet kell fordítani a vérhigitó gyógyszert szedőkre, szív-érrendszeri betegekre ami jelentős kockázatot eredményezhet. A csontritkulás elleni gyógyszerek állcsont életképességét nagymértékben rontó hatására, vagy akár a stressz miatt kialakuló éjszakai fogcsikorgatásra. Ezen fokozott rizikók esetében fontos a megfelelő esetenként különleges megoldások körültekintő kiválasztása, a gondos előkészítés, szükség esetén éber szedáció vagy altatás, számítógépes tervezés, a speciális gépek, eszközök, berendezések, eljárások alkalmazása és a magas szintű felkészültség. Nélkülözhetetlen a rizikós esetek sikeres megoldásához és követéséhez társszakmák jelenléte, így belgyógyászat, laboratórium, fül-orr-gégészet- bőrgyógyászat, immunológia, aneszteziológia, műtőblokk. Fontos a kifogástalan higiénia és sterilitás biztosítása, melyekhez műtőblokk ad biztonságot, ezeket „szokásos fogorvosi rendelő felszerelése és körülményei között” nem megnyugtató bonyolítani. Szükséges lehet a páciens műtét előtti majd műtét utáni szakszerű ellátásához ébredő-intenziv megfigyelőben vagy kórteremben való időszakos elhelyezése és csak a már megnyugtató műtét utáni állapotban aneszteziológus szakorvosi ellenőrzés után biztonságos otthonába bocsátása.
Forrás: Dr. Gáspár Lajos – Gáspár Dental, Gáspár Medical Center
