A fogászati implantátumok döntő részét tiszta titán tömbökből állítják elő ipari forgácsolással. Az anyag felületén oxidréteg alakul ki, mely a biológiai értelemben vett kompatibilitást biztosítja. A 2000-es évektől fejlődést mutató tendencia a cirkóniumból készült implantátumok egyre szélesebb körű megjelenése és elterjedése. A gyártók a kedvező esztétikai hatás, valamint a kitűnő ínyszéli záródás és a ritkán előforduló titánintolerancia, fémekkel szembeni érzékenység megoldására fejlesztették ki. Jelentősen kedvezőbb a biokompatibilitása, a jó nyaki zárás miatt ritkábban figyelhető meg az ínygyulladás kialakulása. Főleg az esztétikai zónában, tehát a front fogakon kerül előtérbe alkalmazása. A harmadik elterjedőben levő implantátumanyag a roxolid, melyet a Straumann cég a titán és a cirkónium ötvözésével állított elő. A titánnál kedvezőbb mechanikai tulajdonságaikkal rendelkezik az új anyagból készült implantátum, halványabb a színe, kisebb méretben is jobb teherbíró képességű, így a fejlődésben új tendenciát jelent. Még kísérleti stádiumban levő új alapanyag az implantátumok előállításában az ultrafinom szemcsékre alakított, képlékeny tulajdonságokkal rendelkező nanotitán. Előállítása meleg hengereléssel történik és a titán szokásos szerkezete átalakul nanoszerkezetté, ezzel pedig tulajdonságai megváltoznak, nagyobb szilárdságra és keménységre tesz szert.
A fogászati implantátumok alakja, formája, dizájnja, mérete folyamatos fejlődésen és változáson megy keresztül. Napjainkban tendencia a cilindrikus és a gyökérformájú műgyökerek folyamatos továbbfejlesztése. A kutatások célja olyan felületi formák kialakítása, melyek a jobb elsődleges stabilitáshoz, minél tökéletesebb csont-implantátum kapcsolathoz vezetnek. Az utóbbi években a körszimmetrikus, a fogak gyökérformáját utánzó elkeskenyedő, csavarmenetekkel ellátott, kúpos forma fejlesztése zajlik, valamint a nyaki rész továbbfejlesztésében megfigyelhető újabb megoldások megjelenése. A nyakon az alacsonyabb menetemelkedésű csavarmenet csökkenti a feszültséget. Az implantátumok csavarmenetek élei élesek, háromszög alakúak, segítik a behelyezést, tömörítik maguk előtt tolva a csontot. Az implantátum csúcsa letompított, megelőzve az arcüreg közeli esetekben a nyálkahártya sérülését, azt óvatos behelyezés esetén inkább megemeli, mint szakítja. A csavarmenetek keresztmetszetei a háromszög formából a nyak felé haladva fokozatosan trapezoid formává változnak, menetsűrűségük pedig fokozatosan növekszik. További fejlesztések tárgya az implantátum és a fejrész formai kapcsolatának fejlesztése, célozva a csontfelszívódás esélyének csökkentését, valamint az íny visszahúzódásával is kisebb mértékben lehet számolni. A „platform switch vagy switch” néven elterjedőben levő forma lényege, szűkített lapszerinti érintkezés az implantátum válla (platform) és a fejrész között. A megoldás a fejrészre eső rágóerőket az implantátum tengelye mentén a csontba vezeti, csökkenti a nyakrészre nehezedő erőket és egyenletesebb terhelés elosztást biztosít. Biztonságosabb megtámasztást biztosít a lágyrészek számára. Esztétikus kialakításuk könnyebb, a lágyrészek és a csontformájukat tartósabban megőrzik.
Az implantátumok felszínén a 150-300 mikronos makroporozitás kialakítása megfigyelhető, mely az emberi csont szerkezetéhez legjobban illeszkedő formavilágot reprezentálja. Segítségével még tovább növelhető a csont-implantátum kapcsolat, mivel a csont fokozottabb felszíni struktúrákba való belenövése figyelhető meg. Ez különösen kedvező lehet a kompromisszumos csontosodási potenciált mutató esetekben a stabilitás növelésével (de erről a következő részben lesz szó).
Egyre több gyártó esetén megfigyelhető az úgynevezett „rövid” és a „keskeny” implantátumok megjelenése. A „rövidség” definíciója évek alatt változott. 2010-ben a nemzetközi implantológiai konszenzus szerint a 10 mm-es hossz számított rövid implantátumnak, majd később a definíció szerint 9 mm-es, 8 mm-es méretről tovább csökkent az ultrarövid 6 mm-esre. Később az ultrarövid méret osztályban elérte a 4 mm-es méretet. Az alsó állcsonton az idegcsatorna feletti valamint a felső állcsonton az arcüreg alatti kis csontmagasság esetén hasznos a rövid és ultrarövid műgyökerek alkalmazása.
Ugyancsak megfigyelhető az implantátumok átmérőjének fokozatos csökkenése is. Addig, amíg 2010-ben a nemzetközi konszenzus még a 3,75 mm implantátum átmérőt jelölte meg minimumnak, majd a „keskeny” implantátum definíciója 3,5 mm-re csökkent. A fejlődés eredményeként megjelentek a 3,2-es, majd a 2,9, a 2,8 mm-es implantátumok is. A 2,7 mm-nél keskenyebb implantátumokat „mini implantátum” elnevezéssel különítik el. A rövid és keskeny implantátumok kisebb méreteik ellenére megfelelően funkcionálnak elsősorban a gyökérforma kialakítás, a cirkónium-titán ötvözet anyaga valamint az SLActive felszín adta nagyobb stabilitás előnyei miatt.
Forrás: Dr. Gáspár Lajos – Gáspár Dental, Gáspár Medical Center
