Forrás: SGS Dental – P5 implantátum
Az implantátumok felszínének kezelése, bevonása évtizedek óta az érdeklődés középpontjában áll. A legfőbb célok között a becsontosodási faktor (Branemark szerinti osszeointegráció), a csont-implantátum maximális kapcsolata minél magasabb fokának az elérése érdekében végzett módosítások és új eljárások szerepelnek. Az eddigi kutatások azt bizonyítják, hogy a felszín jelentősen befolyásolja a szöveti gyógyulást, a csont és implantátum „összeszövetesedését” és ezzel az implantáció sikeressége szempontjából meghatározó jelentőségű. Evidencia, hogy csontosodás szempontjából az érdesített felület előnyösebb, mint a sima. A fogászati implantátumok felületkezelésének csontosodásra gyakorolt hatását, így azok sikerességi rátája folyamatos klinikai vizsgálatok tárgya (lásd Joób és mtsai.), valamint a lágy lézerek gyógyulást elősegítő hatása szintén javítja a megmaradási valószínűséget.
A mikroérdességek kialakítása a legtöbbször alkalmazott eljárások egyik célkitűzése. Bizonyított preklinikai és szövettenyésztési vizsgálatokkal, hogy bizonyos méretű és alakú felületi formakialakítás az alvó csontsejtekből az aktív csonttermelő sejtekké alakulást elindítja, a környező csontstruktúrákhoz való aktív kapcsolódás lehetőségét növeli a megfelelő méretű felszíni egyenetlenségek jelenléte.
Az implantátum felületét módosító eljárások között különböző fizikokémiai módszerek találhatóak. Így a homokfúvás, savas kezelés, lézeres felületmegmunkálások és ezek kombinációi. A homokfúvás esetén szilikát, hidroxilapatit, aluminium, titánoxid partikulákat használnak, az ezt követő savazás homogenizálja a mikroprofilt és eltávolítja a maradék porszemcséket. A fluorsavat, kénsavat, salétromsavat és ezek kombinációit alkalmazzák. A klasszikus felület megmunkálási módszerek közé tartozik az esztergálás, mely által létrehozott felület esetén mindig stabil csont-implantátum kapcsolatot írnak le az irodalomban. A plazmaszórás a másik klasszikus felületképzési eljárás, melynek során a felületet titánporral, nemesgáz segítségével magas hőmérsékleten megszórják. Új tendencia a nanotexturás kialakítás során olyan felszínt hoznak létre, melynek felszíni egyenetlenségeinek mérete és formája utánozza a természetes csont szerkezetét, ezzel emeli a felszíni energiatöltöttséget, előmozdítja a csontsejtek aktivizálódását és és ezekkel növeli a becsontosodási potenciált. A tri-kálcium-foszfáttal (TCP) vagy hidroxiapatittal (HA) történő 30-70 mikron vastag bevonás négy évtizede bevált eljárás, mert a természetes csonthoz hasonló ásványi felületet biztosít. Kifejezetten emeli a direkt kötődést és a szoros összekapcsolódást, összenövést a műgyökéri felszín és a természetes csont között. Az SLA (sandblasting with large grit and acid etching) felszínek kialakítása során a homokfúvás és a savazás kombinációja történik. Ez a felületforma a tudomány mai állása szerint az egyik leginkább elfogadott, mind a szakirodalomban, mind pedig a gyártásban és kereskedelemben a legnépszerűbbek közé tartozik. Lézeres implantátum-felületkezelés egyik formája az excimer lézerrel történő „mechanikus” jellegű „hideg” kezelés, mellyel a felületi érdességet növelik. A Neodímium üveg lézerrel 5-6 ezer Celsius fokon 50-100 mikron nagyságú megolvadt krátereket hoznak létre a felszínen. A megolvadt felület néhány nanosecundum alatt megszilárdul és a megolvadt formát megtartja. Extracellularis matrix protein implantátum bevonat is az új tendenciák közé tartozik, mely az utóbbi években jelent meg. A bevonat a csont regenerációs folyamatainak serkentését, gyorsítását váltja ki. Ráadásul a kalciumfoszfát és az extracellularis matrix protein szinergista hatást fejt ki a cellularis és molekularis folyamatokban, mely a csont-implantátum kapcsolat erősítését idézi elő.
Gyógyszer alapú hatóanyag bevonatok egy új stratégiai megoldást jelentenek, melyek a károsodott és gyenge élettani funkciókkal rendelkező csontállomány, a csontosodási rendellenességek (csontritkulás -biszfoszfonátos esetek) és csontosodást gátló anyagok szervezeti jelenléte esetén adnak támogatást az implantátumok becsontosodásához. Ezek között az önállóan a felületre bevonatként alkalmazott gyógyszerek között preklinikai vizsgálatokban az osteoporozis (csontritkulás) elleni hatóanyagok bizonyítottan magasabb BIC százalékot (bone-implant contact) eredményeztek a szájon át alkalmazott anti osteoporozis gyógyszerek adása nélkül is.
A felületalakítással kapcsolatos különböző módszertanokat tartalmazó tendenciák fizikai eljárások, kémiai vagy terápiás anyagok alkalmazásával különösen a rizikós páciensek, kompromittált csontosodási hajlam esetén jelentenek jelentős siker emelkedést.
Forrás: Dr. Gáspár Lajos – Gáspár Dental, Gáspár Medical Center
